A világ ruhatervezői régen és manapság is tudtak és tudnak is maradandót alkotni, és időről-időre előrukkolnak olyan költeményekkel, amelyek sok évtized múltán is kitörölhetetlenek az emberek emlékeiből. Ezek azok az ikonikus ruhák, amelyek akár egész generációk divatját is befolyásolni tudják. Az ikonikus ruhákról szóló első blog most a második résszel folytatódik.
Mary Quant miniszoknya
Mary Quant tervezőnő a 20. század egyik legemblematikusabb alkotója volt. Szülei szigorú nevelésének hatására Quant eldöntötte: megmenti az 1950-es és 1960-as évek fiatal nőit attól, hogy úgy kelljen öltözködniük, mint saját anyjuknak. Ez a fajta lázadás jelent meg ruhaterveiben is, ahol nemcsak a miniszoknyát alkotta meg, de a színes harisnyák, sortok és az overallok is az ő nevéhez köthetők. Sőt, még vízálló sminket is tervezett. Az 1950-es évek közepétől pedig már nem volt megállás. Megnyitotta első boltját, a Bazaart a londoni King’s Roadon. Forradalmának főleg az ifjúságra volt óriási hatása, részben ruhái, részben lázadó szelleme révén. A londoni fiatalság a Bazaart és a pincében lévő éttermet hamarosan találkozóhelyként kezdte el használni. Mary Quant modernizmusa a 60-as évekre érte el csúcspontját. Első miniszoknyáit 1964-ben alkotta meg, a ruhadarab pedig szinte azonnal hihetetlen népszerűségre tett szert a fiatalok körében. A mini elnevezés eredetileg a tervező kedvenc autójára, a szintén aprócska Minire (Mini Morris) utalt. Hazánkba a Vasfüggöny ellenére meglepő gyorsasággal érkezett meg a miniszoknya és a vele járó őrület. Ebben persze jelentős szerepe volt a televíziónak is, hiszen a Táncdalfesztiválon fellépő hölgyek jelentős része már miniszoknyában lépett fel. Az évtized második felében már rengeteg formában, színben és mintában lehetett hozzájutni Quant ruháihoz, amiben az élen Amerika és Japán járt. Mary Quant később bekerült a brit divat hírességeinek csarnokába, majd II. Erzsébet királyné röviddel halála előtt lovaggá is ütötte. Mondani sem kell, hogy egy miniszoknya még manapság is a kapszulagardrób elengedhetetlen kelléke lehet.
Lady Diana „bosszúruhája”
Ezt az ikonikus ruhát a néhai Diana hercegnő viselte még 1994 júniusában. Egy testhez simuló, ejtett vállú fekete selyemruháról van szó, amelyet nemes egyszerűséggel „bosszúruhának” nevezett el a brit sajtó. Ez a nem túl kedves jelző lényegében a jelenlegi királynak, Károlynak szólt, hiszen az akkor még hercegi címet viselő férj aznap vallotta be egy dokumentumfilmben, hogy megcsalta Diana hercegnőt, és nem mással, mint jelenlegi feleségével, Kamillával. A ruha merész választás volt, mivel a fekete színt a királyi családban csupán a temetéseken volt szokás viselni, de Diana esetében a magabiztosság és az erő kifejezőjeként jelent meg, a hercegnőtől megszokott stílusos, finom eleganciába csomagolva. A kis fekete ruhát Christina Stambolian tervezte kifejezetten Diana hercegnő számára. A ruha nem maradt a hercegnőnél, ugyanis az ikonikus darabot aukcióra bocsátotta, és a befolyó pénzt jótékonysági szervezeteknek adományozta. A kis feketét később egy írországi Stílusmúzeumban állították ki 2017-ben a „Diana: A Fashion Legacy” című kiállításon.
Yves Saint Lorent – Mondrian-ruha
Arra, hogy a divat és a festészet – és általánosságban a művészet – milyen szimbiózisban lehet egymással, nagyon jó példa Yves Saint Laurent és az ő egyik legikonikusabb alkotása, a Mondrian-ruha, amely a tervező 1965-ös őszi/téli kollekciójában tűnt fel. Ő volt az első olyan divattervező, aki a művészetet egyenesen a kifutóra helyezte. Ezt a kollekciót Piet Mondrian holland festő ihlette, és a tervező ruháival tisztelgett a holland művész rácsszerű festményei és modernista szelleme előtt. A gyapjúdzsörzé és selyem kollekcióban a ruhákat grafikus fekete vonalak és az ezek által behatárolt területeket kitöltő különböző alapszínek, valamint fehér négyzetek díszítették, közvetlenül utalva Mondrian munkásságára. Érdekessége, hogy a ruhák előre festett anyagokból készültek, a mintájukban minden egyes szín egyedi szövetdarab volt, tehát az alakzatok nem színnyomással kerültek rájuk. Bár a ruhák összhatása egyszerűnek tűnhetett, a sikeres megvalósítás mögött megbújó technika igen összetett volt, mivel precíziós vágást, valamint munkaigényes haute couture technikákat igényelt, ami drágává tette a kollekció darabjait. A kollekció óriási siker lett, és 1965-ben a Vogue divatmagazin címlapjára is felkerült. Ahogy az lenni szokott, a kevésbé tehetősek is YSL Mondrian-ruháiban szerettek volna mutatkozni, ezért a tömeggyártás átvette a főszerepet, így kiszolgálva a széles közönséget. Míg a megalkotáskor YSL azt mondta, hogy: „Mondrian maga a tisztaság”, a tömeggyártást követően már csak annyit fűzött a mintákhoz, hogy: „Most már utálom Mondriant.” Bár lehet, hogy a tervező így gondolta, a ruha leegyszerűsített vonalai, amelyek mintegy, „átfolynak” a női testen, minimalizálva a térbeli esztétikát, mégis megragadták a 60-as évek trendjeit, és ikonikussá nőtték ki magukat.
Amikor valaki az alapruhatárát tervezi, érdemes lehet szétnézni olyan területeken is, mint az ikonikus ruhák, mert egy-egy darabból ihletet merítve megtaláljuk azoknak olyan változatait, amelyek helyet kaphatnak a kapszulagardróbban. Amennyiben pedig az alapruhatárat egy szakértő stílustanácsadó segítségével állítjuk össze, bátran idézzük fel, hogy mely ikonikus ruhák azok, amelyek mély benyomást tettek ránk, hiszen így a szakértő is árnyaltabb képet kaphat egyéni ízlésünkről.
Ha szeretnél te is közelebb kerülni a stílusodhoz az öltözködésben, vagy már pontosan tudod, mi a te valódi stílusod, csak egy kis finomhangolásra van szükséged, várlak szeretettel stíluskonzultációra. Szolgáltatások menüpont alatt megtalálsz minden szükséges információt!
Legyen csodaszép napod! Ne feledd! A stílus benned van, tegyük láthatóvá! Én itt vagyok és segítek Neked!
